A póluseltolódás után

A póluseltolódás után:

• Maradj jó távol a nagy hömpölygő emberáradattól. Beleértve ebbe az utakat is.
• Ha azt tervezed hogy megközelítesz embereket, előtte egy jó ideig maradj rejtőzködve. Vizsgáld meg a csoport felépítését, működését. Van ott egy vezető aki félelembe tartja a többieket egy lőfegyverrel? Járj el ugyanígy, amikor megközelítesz egy táborhelyet vagy egy közösséget. Ha meglátnak valakit, azonnal lőnek-e rá? Légy a saját őröd mindig.
• Osztd be az idődet és takarékoskodj az erőddel. "Megélni a vidékből" megköveteli azt hogy legalább a fél napodat  élelemkereséssel és gyűjtögetéssel töltsd. Vigyázz szerfelett a lábaidra, főleg köves területen és az erdőben. Az erdőkben a legtöbb fa ki lesz dőlve és csúszni fog az esőtől és a páratartalomtól. Legyen nálad mindig egy "harmadik láb", azaz egy sétabot. Csak megcsúszol és máris nyílt törésed lehet, mozgásképtelenné válsz és nyílt seb hajlamos elfertőződni.
• Készülj fel a rovarevésre. Csináld még előtte, mert az életed múlik rajta. Két dolgot tudsz elérni, amennyiben próbálgatod a rovarevést még az eltolódás előtt. Túlteszed magad a lélektani részén (ez a legnagyobb rész) hogy ne az eltolódás utáni zavart és ijedt állapotban kelljen először ehhez az egyetlen biztos élelemforráshoz nyúlnod. A másik dolog: a tested megfelelő szinten ki tudja építeni az esetleges szokatlan anyagokkal szembeni védekezőképességét. Addig próbáld ki amíg még van orvosi ellátás. Használd a serpenyődet (wok) amikor csak lehet és főzd meg a rovarokat főleg amelyek nem tűnnek ízletesnek vagy amelyek fertőzéseket okozhatnak. Általában a földigilisztákat meg lehet enni nyersen is ha megfelelően megtisztítottuk, a szöcskét és a sáskát szintén. (A szöcskének és a sáskának fűíze van. Az egyetlen zavaró dolog a fogak közé akadó láb lehet, így azokat tépjük le előtte). Ahogy telik majd az idő és a lárváktól függ majd az életed, főleg a zsírtartalmuk miatt, akkor majd segít a főzés, mind lélektani, mind egészségügyi szempontból. Ha összepaszírozod őket a nyílfű gumójával majd megfőzöd, akkor nagyon finom lesz és nem veszíted el az értékes zsiradékot sem.
• Gyakran verj tábort nehezen fellelhető helyeken. Tervezd úgy, hogy kb. egy hetet töltesz majd egyhelyben. Pihengess, állíts csapdákat, fedezd fel a közvetlen környezetedet, énekelj még ha nincs is kedved hozzá. Szakíts időt a sírásra, az elveszett dolgok felett érzett kesergésre. Adj időt magadnak, hogy helyrebillenj. A táborhelyedet tedd kifejezetten komfortossá és főleg csinálj száraz helyet a vízálló ponyváddal. Mosakodj meg, tisztítsd meg a ruháidat és mindent száríts meg. Ez elsősorban lélektanilag fontos: amint valaki felfogja hogy túlélte, kibírta a kíméletlen és kimerítő utazást akkor máris jobban érzi majd magát, sokkal kényelmesebb lesz neki és a kezébe veszi az irányítást. Gyakorold az íj és a nyílkészítést. Kicsi fémdarabkákból amit a környéken találsz nyílhegyeket tudsz gyártani. Áss kicsi gyökerek után amelyek vezetékszerű hosszú szálakból állnak és használd őket az íjhúrhoz. Csinálj parittyát és gyakorolj vele, stb.
• Tartsd észben, hogy minden eltelt nappal csökken a veszély azon elkeseredett embercsoportok részéről akik kicsinyke javaidat veszélyeztethetik. Pár hónapon belül nagyon kevesen maradnak majd életben. Akik még ekkor is élnek, azokkal legyünk különösen óvatosak, mert lehet hogy emberhússal tartották fent magukat (brrrr, a ford).

Beküldte Ron.